A HírTV úgy döntött, hogy szokatlan módon mutatja be Szijjártó Pétert: nemcsak mint külügyminisztert, hanem mint fáradhatatlan munkagépet, aki szó szerint minden pillanatát az ország szolgálatába állítja. A csatorna stábja elkísérte őt egy közel-keleti és észak-afrikai körútra, hogy testközelből mutassa meg, milyen is az élet egy „acélidegzetű államférfi” oldalán.
Az elkészült anyag valahol a dokumentumfilm, a propagandavideó és a promóciós tartalom furcsa egyvelege. A néző megtudhatja belőle, hogy Irán nem épp a legbarátságosabb úti cél, Tunézia pedig más világ, mint a magyar valóság. A film egyik központi üzenete: Szijjártó nem egyszerűen diplomata – ő egy emberfeletti teljesítményt nyújtó „vasember”, aki a végletekig hajtja magát.
8000 kilométeres futam 36 órányi megállás nélkül
A műsor gerincét egyetlen gondolat hatja át: a külügyminiszter örök mozgásban van. Napja hajnali Facebook-bejelentkezéssel indul – „ezek azok a rövid posztok, melyekből egy időben az ország a vakcinaszállítmányok pontos menetrendjéről értesülhetett” – mondja a narrátor. Mintha nem létezne más felület, ahol a kormány ezt közölhetné.
A riport gyorsan világossá teszi: a diplomácia nem kirándulás. A miniszternek még egy rövid városnézésre sincs ideje – kivéve, ha történetesen magyar focisták emlékhelyeit kell felkeresni, vagy ha az edzőterem épp kéznél van. A sport – mint megtudjuk – alapvető eleme a mindennapjainak.
A műsor legfurcsább részei nem is az edzőtermi jelenetek, hanem azok az ismeretterjesztő betétek, amelyek elmagyarázzák, hol is van Tunézia, milyen az illata, és milyen történelmi szerepe volt:
„Ha történelemből figyeltél, akkor ismerős lehet Tunézia – az ókori Karthágó földje –, ahonnan Hannibál elefántjaival indult Róma ellen. Innen indult 2011-ben az Arab Tavasz is, amely megrázta a térséget.”
Hűséges kísérő: mindig bólogat, ha kell
A film végére sem derül ki, miért utazott a delegációval Hoppál Péter, a kulturális ügyek szakértője, de az biztos, hogy amikor Szijjártó kérdezett, Hoppál mindig megbízhatóan bólogatott – ezt is megmutatja a kamera.
Szijjártó megállás nélkül sportol: ha nincs ideje futni vagy kondizni, akkor a hotelszobában emelgeti saját súlyzóit. Mindezt persze a profi stáb jól beállított fények mellett örökíti meg, a felvételek pedig pillanatok alatt felkerülnek a netre a lelkes követők legnagyobb örömére.
„Naponta 36 órát dolgozik a hét nyolc napján. Ismerek fideszest, aki ezt komolyan így gondolja. Aki ebben kételkedik, az szerintük nem is igazi magyar.”
„Olyan, mint a főnöke, aki egyszer arról panaszkodott egy cigány közösség támogatása kapcsán, hogy ő egész nap robotol a pénzéért, mások meg munka nélkül jutnak hozzá. Kakadu, a nyáron is dolgozó gép, még a luxushajón is, miközben fáradhatatlanul repkedett a világban… Vajon ki kap március 15-én állami elismerést ezért az eposzi teljesítményért?”
„És mi az eredménye? Utoljára a szocializmus idején voltunk ennyire elszigetelve a nemzetközi porondon…”
„Nagyon örülnék, ha a HírTV csapata egyszer rólam is forgatna egy filmet. Éjszaka gyalogolok a munkahelyemre, mert akkor már nincs busz, ott pedig egész éjjel mások ruháit hajtogatom össze és csomagolom dobozba, hogy reggel végre hazaindulhassak – akkor már jár a busz. A végén elmondanám én is, hogy London és Moszkva közt 2500 km van, és hogy mennyire hiányzik a családom, akiket két éve nem láttam. De persze, ez senkit nem érdekel…”
„Mekkora teljesítmény! Néhány milliárdért beszerezni haszontalan horkolásgátlót… egy semmire sem jó vakcinát… Ha semmit nem csináltak volna, talán jobban jártunk volna – kivéve persze azokat, akik zsebre tették az ‘üzletet’.”
„Lenin elvtárs is rengeteget dolgozott. Egész nap. A népért…”